Gyerekkoromban találkoztam először egy meleg sráccal, aki nagyon félt felvállalni önmagát. Emlékszem, mennyire szorongott, mennyire rettegett attól, hogy mások mit gondolnak róla. Ez a félelem annyira megmérgezte az életét, hogy elkezdte megutálni saját magát. Számára sokat számított az én támogatásom, ami ennek tizenéves srácnak nagy erőt adott ahhoz, hogy később felvállalja és szeresse magát. Mindig is voltak / vannak az életemben olyan emberek, akik az LMBTQ+ közösséghez tartoztak / tartoznak.
Rengeteg történetet hallottam tőlük. Voltak akiket nem fogadtak el a szüleik, akikkel betegségként kezelik a másságukat, akiket kiközösítenek, vagy akik nem tudják, hogyan beszéljenek erről a fontos témáról. Volt olyan ismerősöm, aki mindig, amikor hazament, az édesanyja megkérdezte: „Meggyógyultál már, kisfiam?” Rengeteg ilyen történet van még, amelyek mind azt mutatják, milyen nehéz lehet az LMBTQ+ emberek élete elfogadás nélkül.
Az identitás felvállalása
A coming out, vagyis az identitás felvállalása, sokak számára az egyik legnagyobb kihívás. Ez nem csak egy egyszeri esemény, hanem egy hosszú, sokszor fájdalmas folyamat. Gyakran előfordul, hogy az ember fokozatosan, lépésről lépésre nyílik meg, és vállalja fel önmagát a család, a barátok és a társadalom előtt. Nem utolsó sorban, önmaga előtt. Fontos, hogy ebben a folyamatban támogató közeg vegye körül, mert a visszautasítás és az elutasítás mély sebeket hagyhat.
Önmagunk elfogadása és szeretete
Az önelfogadás és az önszeretet kulcsfontosságú minden ember életében, de különösen azok számára, akik „mások”, úgymond kilógnak a sorból, akik nem tartoznak bele a társadalom által kijelölt normába. Azok, akik nem kapnak elfogadást a környezetüktől, gyakran küzdenek az önértékeléssel és az önbizalommal. Sok történetet hallottam arról, hogy valaki évekig próbálta elnyomni magában a valódi érzéseit, csak hogy megfeleljen a családjának vagy a társadalmi elvárásoknak. Ezek a belső harcok rendkívül kimerítőek és fájdalmasak. Hiszen gondoljunk csak bele, milyen érzés lehet az, amikor az ember nem lehet önmaga? Nem adhatja önmagát szívből? Nem cselekedhet aszerint, amit a szíve diktál?
Fontos, hogy megtanuljuk szeretni és elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Nemrég beszélgettem egy kliensemmel, aki hosszú évekig nem merte felvállalni a biszexualitását, mert félt attól, hogy mit gondolnak majd róla a munkatársai. Végül, hosszas beszélgetések és támogatás után sikerült neki elfogadnia magát, és azóta sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb. Jobban tudja kezelni, hogy kinek és hogyan beszéljen erről szégyenérzet nélkül.
Hogyan támogathatlak coachként?
Coachként célom, hogy támogassalak az önismereti utadon és segítséget nyújtsak a kihívások leküzdésében. Biztosítok egy biztonságos és elfogadó teret, ahol szabadon beszélhetsz érzéseidről és félelmeidről. Együtt dolgozunk azon, hogy megtaláld az erősségeidet és kialakítsd azokat a stratégiákat, amelyek segítenek magabiztosan élni az identitásodat.
Együtt meg tudjuk találni azokat az utakat, amelyek segítenek abban, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élj. Legyen szó akár az önelfogadásról, önszeretetről, a felvállalásról (kinek, mikor, hogyan) vagy akár az ismerkedés nehézségeiről, kapcsolatok építéséről.
Ha úgy érzed, hogy szükséged van támogatásra, keress bátran. Együtt megtaláljuk az utat a boldogabb és kiegyensúlyozottabb élet felé.
„Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy
Mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel
Vagy lehetek én is az az egy
Az az egy”Vad Fruttik dalszöveg
