Mitől is félünk ilyenkor valójában? Hogy ki kellne lépnünk a kényelmes közegből. El kellene hagyni a biztosat a bizonytalanért. Új emberekkel kellene kapcsolódni, ismerkedni. Ott kéne hagyni a már jól bevált (de nem olyan jó) biztosat. Nézzük meg mit tehetünk.
Néha már vasárnap délután elkezd szorítani a gyomrod….Hétfő reggel pedig elindul az a jól ismert rutin: kávé, e-mailek, valami fura távolságtartás a munkától – miközben belül pontosan tudod: valami nem oké.
A munkád már nem tölt. Lehet, hogy sosem is töltött. Lehet, hogy régen még szeretted, de már inkább csak viszed. És bár egyre erősebben ott van benned a gondolat, hogy váltani kellene…valami visszatart.
Ha magadra ismersz, tudd, hogy nem vagy egyedül. És hogy ez nem veled van baj – hanem egy életszakasszal, ami megérett a változásra.
Miért ilyen nehéz váltani, ha már rég nem jó?
Az ember különösen tud kötődni ahhoz, ami ismerős. Akkor is, ha közben feszít, nyomaszt, vagy kiüresedett. Ez a komfortzóna paradoxona: kényelmetlen, de legalább tudod, mire számíthatsz.
A váltás viszont… az tele van kérdőjelekkel:
- „Mi van, ha rosszabb lesz?”
- „Mi van, ha megbánom?”
- „Mi van, ha csak én nem bírom a stresszt, mást ez nem zavar?”
És akkor még ott vannak a külső elvárások: a család, a társadalom, a LinkedIn-hírfolyam.
Mindenki sikeres, fejlődik, építkezik – te meg csak menekülnél abból, amibe valaha kapaszkodtál.
Az „elég jó” csapdája
„Végül is nincs nagy baj…”
„Van fizetés.”
„Nem bántanak.”
„Lehetne rosszabb is…”
Ismerős mondatok? Az „elég jó” helyzetek pont attól alattomosak, hogy nem elviselhetetlenek – csak épp nem a te utadat szolgálják. És ez lassan belülről kezdi el koptatni az energiát, az önbizalmat, a kreativitást.
A kérdés nem az, hogy „maradhatsz-e még”. Hanem az, hogy mibe kerülsz magadnak, ha maradsz.
Mi lehet a megoldás, ha még nem tudsz váltani?
Fontos: nem kell rögtön fejest ugrani.
A változás nem csak egy kilépés lehet – lehet elindulás is.
Lehet például:
- elkezdeni írni, reflektálni: mi hiányzik igazán?
- beszélni róla valakivel, pl. egy szakemberrel
- körülnézni: milyen más utak léteznek?
- jelentkezni egy önismereti workshopra vagy coachingra
- csak elkezdeni komolyan venni a belső hangot, amit eddig elnyomtál.
Az első lépés nem az, hogy tudod, merre mész. Hanem hogy őszintén kimondod: innen már nem akarsz továbbmenni. Tudd, hogy ez sokszor egy hosszútávú, melós, önismereti út.
Ha most ott vagy a két szék között
Ha úgy érzed, lebegsz két világ között – a biztos, de kiüresedett régi és a vágyott, de még ismeretlen új között – akkor tudd: a lebegés is egy fázis. És ez is haladás.
Nem vagy egyedül.
És nem kell egyedül keresned a választ. Néha az is elég, ha valaki veled ül ebben a kérdésben – és segít megtalálni, hol kezdődik a saját utad.
És ha elindulnál – de nem tudod, hogyan?
A karrier coachingban közösen ránézhetünk arra, hogy:
- miben vagy jó,
- mik az erősségeid,
- mire vágysz,
- és hogyan tudod ezt megvalósítani – akár egy, akár több lépésben.
Gondolj erre úgy, mint egy projektre. Átgondoljuk. Megálmodjuk. Megtervezzük. És végigvisszük – úgy, hogy közben figyelünk rád.
Hogy mi van akkor, ha rossz döntést hozol? Nem fogok hazudni: igen, előfordulhat.
Valószínűleg már volt is ilyen az életedben, más területen.
De akkor nem ott van a projekt vége.
Akkor ott van a tanulás, az új irány, a következő próbálkozás.
És tudod mit? Ez is része az útnak.
